Jean Pierre Pellegrin, az AEIDL korábbi elnöke A helyi fejlesztés Európában című előadásában egyebek között arról beszélt, hogy a kiegyensúlyozott fejlődést az biztosítja, ha az Európai Unió, az állam, a munkaerőre és szakértelemre számító külső befektetők mellett helyben is tesznek a fejlesztésért. A helyi fejlesztésnek még EU-n belül, a Bizottságon belül sincs egységes meghatározása, minden résztvevőnek lehet sajátos víziója, prioritása és útja, de – a megoldás a különféle források kombinációja.

Az ESZA felfogásában a helyi fejlesztés a foglalkoztatási lehetőségeket jelenti. Ezek a helyi foglalkoztatási kezdeményezések valójában a társadalmi kirekesztés problémáira alulról jövő válaszok, amelyek a helyi szereplők együttműködése révén jönnek létre. A Regionális Infrastruktúra Főigazgatóság szélesebb gazdasági jövőképében a helyi fejlődés elsősorban infrastrukturális fejlesztést jelent, a helyi partnerségek stratégiai megközelítését.

Jean Pierre Pellegrin a konferencia résztvevőinek, közöttük a LEADER aktorainak az Uniós elvárások között először a helyi közösségi és privát szektorbeli szereplők összefogását – a helyi akciócsoportok vagy helyi partnerség létrehozását említette. Második lépésnek mondta a térség jövőjének „látomását”, egyfajta jövőképet, stratégiát, amelyet a helyi partnerek prioritások, célok alapján fogalmaznak meg és ehhez teremtik elő a szükséges pénzalapokat.

A második, annál nehezebb probléma a végrehajtás, különösen a finanszírozás és a menedzselés. Az egyik ilyen probléma az hogy ha az Európai Uniótól rendelkezésre álló pénzt nem használják fel  – akkor azt vissza kell adni. A háttérben sokszor a menedzsment-képességek, a helyi partnerségeken belüli együttműködés hiányosságai állnak. A kudarc tényezői helyett Jean Pierre Pellegrin inkább a siker összetevőit sorolta. A helyi akciók különlegessége például azok kettős hozadéka: amellett, hogy munkahelyeket teremtenek, fejlesztik a képzést, „kitermelnek” egy újfajta irányítási formát, az önszerveződést. A siker talán legfontosabb tényezője az együttműködés képességének kialakulása, a kölcsönös bizalom, a hálózatban együtt munkálkodás elkötelezettsége, minden résztvevőben.

A helyi kezdeményezések sikerének további feltétele a szakember szerint azok egyfajta decentralizáltsága – ami Jean Pierre Pellegrin értelmezésében a helyi hatóságok bizonyos fokú autonómiáját jelenti, azaz hogy ezek nem függenek az állam központi hatóságaitól, vagy a regionális hatóságoktól. A siker újabb eleme az Unió jogi és pénzügyi támogatása. Az előadó megemlítette azt is, hogy benyomása szerint akadályozó tényező viszont a kifizetések késedelme.

És végül fontos a siker elérésében, hogy a rendelkezzenek irányítási képességekkel,hozzáférjenek technikai ismeretekhez, vezető szerephez jussanak azok az emberek, akik úgy gondolják, hogy képesek megvalósítani ezeket a programokat. Ilyen vezető lehet a polgármester, de ez nem politikai irányítás: lehet egy helyi üzletember, vagy egy vállalkozó, vagy szakszervezeti funkcionárius, tehát valaki, aki képes vezető szerepre a térségben.

Kérdésekre válaszolva Jean Pierre Pellegrin a történelmi hagyományokból eredeztette a helyi politikai kultúra és a partnerség térségenként eltérő kapcsolatát. Észak-Európában például tradicionálisan jelen van az együttműködés, Dél-Európából hiányzik ez a hagyomány – amit azonban fel lehet építeni, de olyan emberekre van hozzá szükség, akik képesek kialakítani magukban a humanista gondolkodásmódot.

Egy másik résztvevő felvetette, hogy, mert különböző alapokból finanszírozzák a LEADER-t és a regionális fejlesztést, a LEADER nem vesz részt a legszegényebb térségek fejlesztésében. Jean Pierre Pellegrin ezzel összefüggésben a francia példát említette – ott sem működik megfelelően ez a rendszer. Valószínűleg az adminisztratív központosítás lehet az ok, mert a decentralizáltabban, inkább regionális alapon működő országokban hatékonyabban tudják felhasználni az európai alapokat. Franciaországban – csakúgy, mint Magyarországon -  a két programot két különböző minisztérium irányítja, nincs regionális összekapcsolódásuk. Jean Pierre Pellegrin-nek ezzel a megállapításával vitatkozott viszont William Van Dingenen, aki emlékeztetett rá, hogy tizenkét évvel ezelőtt a LEADER-t három alapból finanszírozták és az, mint fogalmazott „egy rémálom volt”. Ennek hatására döntött úgy az Unió Bizottsága, hogy programonként egyetlen alapra bízza a finanszírozást.

Katalin Kolosy az AEIDL vezető tanácsadója és programvezetője „A szociális Európa és az Európai Szociális Alap – 2011-2020 címmel tartott előadást
Az ESZA jelenlegi állapotai helyett Katalin Kolosy az új szabályozás tervéről beszélt, amelyet már vitára is bocsátottak – de amelynek a nyilvános vitája csak 2012-2013-ban várható. Három alapra épül: a szociális, a regionális és a kohéziós alapra. A társadalmi befogadás és helyi fejlesztés kérdésében újdonságok vannak ebben a szabályozásban, például az, hogy 2014-től a területi megközelítésnek három kategóriája lép életbe: a fejlett, kevésbé fejlett és a régiók közötti.. Ennek következtében megváltozik az Uniós alapokhoz való hozzájutás: a pénzek 85 %-a megy majd a kevésbé fejlett régiókba. Újdonság az is, hogy a szociális alap 20%-át a társadalmi befogadásra kell fordítani, nagyobb hangsúlyt kap a fiatalok foglalkoztatása és a diszkrimináció problémája.

Most először jelenik meg a „közösség által vezetett helyi fejlesztés” fogalma. Integrált megközelítésre van szükség. Nem arról van tehát szó, hogy egy adott célcsoport projektjét finanszíroznák, hanem abban támogatnának egy közösséget, hogy a munkahelyteremtés érdekében hozzon létre integrált projektet – ismertette az elképzelés lényegét  az AEIDL vezető tanácsadója, Katalin Kolosy.

Márczis Márta,  az ENSZ Fejlesztési Programok (UNDP) nemrég végetért Cserehát Programjának vezetője a terület-alapú szegénység felszámolásának módszereiről beszélt. Az első, 2004-2006 közötti időszak Uniós fejlesztési programjainak tanulságát Magyarországon abban láttatta, hogy a legszegényebb régiók nem voltak képesek élni az európai fejlesztési forrásokkal – miközben a legtöbb Uniós alapot a fejlettebb régiók (Budapest, Nyugat-Magyarország) használták fel.  Egy másik megfigyelés szerint egymáshoz igen közel fekszenek olyan kistérségek, amelyekben sok alap finanszírozását hasznosították és olyanok, amelyek képtelenek voltak erre. A statisztikai elemzés arra jutott, hogy az utóbbi régiók az alacsony színvonalú társadalmi tőke miatt nem tudtak alkalmazkodni az új körülményekhez, ebben az esetben például az uniós alapokhoz való hozzájutás lehetőségéhez. Ugyancsak meglátszottak a különbségek a forrásokat jobban felszívni képes városi és a valódi vidéki körzetek között. A Csereháton további tényező a roma népesség magas aránya (16%), ami jóval nagyobb, mint Magyarország más területein.

Az UNDP Cserehát program – egy klasszikus integrált helyi (terület alapú) fejlesztési program, amelynek célja befogadás. A program pilléreit sorolva Márczis Márta első helyen jelölte meg a helyi animációt, amelyben -  a nagyobb léptékű helyi fejlesztési folyamatot megelőzően – szükség van a helyi társadalom és az erőforrások mozgósítására, újraszervezésére. Az adott területen először kisebb helyi fejlesztési akciókat kell beindítani – olyan ez, mint egy puzzle, amelyben kis darabokból áll össze a teljes kép. A folyamat hosszú és benne szükség van a kohéziós erőre.

A következő a helyi fejlesztési erőforrás-központ és hálózat megszervezése a részvétel, a partnerség hátterének megteremtésére. Ilyen helyi hálózatot és forrásközpontot hozott létre a UNDP Cserehát Program, és ez a forrásközpont az ESZA finanszírozásában néhány hónapja kezdett „Szárnyakat adni a malacnak” projektjében, a Szikszói kistérségben is tovább dolgozik.

A harmadik a társadalmi megújulás. A UNDP program 100 településen a helyi közösségek önszerveződésének újraépítésével megnövekedett az Uniós források felhasználásának és a helyi fejlesztési projektek megvalósításának képessége.

Az ESZA által finanszírozott „follow-up” projekt is területi alapú és célja a társadalmi megújulás, valamint az, hogy nagyobb fejlesztési kapacitásokat hozzon létre helyi szinten, a Szikszói Kistérségben. És a negyedik: a térség abszorpciós kapacitásának növelése, aminek az a lényege, hogy a UNDP Cserehát program a társadalmi megújulást előmozdítva hozzájárult  ahhoz, hogy a helyi közösségek képesek legyenek felhasználni az Unió fejlesztési forrásait.

Márczis Márta előadása után a UNDP Cserehát Programjának esettanulmányaival ismertették meg a hallgatóságot a Program szakértői

Borbáth Erika a helyi közösség aktivizálásának három célját emelte ki: lehetőséget adni az embereknek arra, hogy pozitív módon változtassanak az életükön, felépíteni az önbizalmukat; támogatni, hogy önmagukon tudjanak segíteni; előmozdítani az együttműködést a különböző helyzetben lévő emberek között. A területi alaú munkában a területnek elég kicsinek kell lennie ahhoz, hogy homogén legyen és elég nagynak ahhoz, hogy lehetővé tegye közös problémák azonosítását. Ebben az animátor vagy a coach mintegy külső perspektívából láttatja a helyzetet miközben segíti a helyi partnerségek és a fejlesztési hálózatok létrejöttét.

Borbáth Erika a coachok (segítők), vagy animátorok tevékenységét úgy foglalta össze, hogy a problémák meghatározása után ezekre felhívja az emberek figyelmét, feltárja az alternatív megoldási lehetőségeket és közösségi stratégiákat, azonosítja a különböző helyi szereplők feladatait, közösségi és egyéni szinteken megfogalmazza a szerepeket és tennivalókat, és közben a stratégiával összhangban folyamatosan fejleszti a hálózatokat, akcióterveket. Részvétele a kezdetben jelentős, de az animátor az idő haladtával hátrébb vonul, ahogyan a helyi közösség egyre több és nagyobb szerepet tud átvenni. Az Encsi Kistérségben a Hernád-menti turizmus fejlesztésében ez a rendszer jól működött.

Wágner-Lakatos Tamás, aki az Edelény kistérségben 10 településsel dolgozott együtt, a Szalonna Modellt hozta bemutatni a konferenciára. A mintegy ezer lakos kétharmada roma, minden harmadik ember szegregált roma településen él. A coach feladata az volt, hogy az eltérő érdekű helyi szereplőket megszervezze, velük közösségépítő folyamatba kezdjen.

Először kapcsolatot teremtett a roma közösséggel és a formális intézményekkel (iskola, hatóságok, gyermekjóléti szolgálat). A szalonnai roma közösségben már 2001-ben megkezdődött a civil szféra fejlődése, egy futballklub létrehozásával, amely a helyi roma gyerekeknek adott lehetőséget a sportolásra. A szülők úgy gondolták, hogy a klub révén megmarad a társadalmi integráció, a fiatalok „nem vesznek el”. Igen fontos, hogy ezek az emberek tanulni is kezdtek. A fejlődést érzékelteti, hogy a 2001-ben a gyerekek még piszkos, kopott, másoktól levetett mezben kezdtek futballozni, 2005-ben viszont a futballklub már a megyei bajnokságban szerepelt.

A Cserehát Program coachaként Wágner-Lakatos Tamás feladata az volt, hogy a tíz településen elérje: az emberek meg tudják fogalmazni a vágyaikat, elképzeléseiket, képesek legyenek használni a saját erőforrásaikat. Szalonnán például a továbblépést kellett serkentenie, azt, hogy a futballklubból olyan szervezet jöjjön létre, amely segíti a helyi közösséget, szociális és tanácsadási szolgáltatást nyújtva.

A szakember azt is egyértelműen kimondta: a nemzeti projektek problémája, hogy 3 évre, vagy rövidebb időre hirdetik meg őket. Egy ilyen fejlesztéshez azonban 5-7 évre, vagy még többre van szükség. Amikor a Cserehát Program befejeződött, Wágner-Lakatos Tamás a helyi közösség szakértőjeként folytatta a projektet.

Siroki László, egy helyi roma fiatalember tartós munkanélküli volt, ma már coach a „Szárnyakat adni a malacnak” projektben. A Szociális Fejlesztési Forrásközpont vezetőjével, Dernei Balázzsal rendhagyó formában, beszélgetve-évődve mutatta be a CSERŐKE modellt, amely az önsegítés, önszerveződés és hálózatépítés jó példája. Az építkezés úgy kezdődött, hogy szociológusok kérték Siroki Lászlót, segítsen kapcsolatot teremteni a helyi roma társadalommal. Önsegítő csoportok jöttek létre, projektek indultak és jónéhány közülük a Cserehát Program legjobb gyakorlatok modelljeként is funkcionált. Az Alsóvadász-projektet még az akkori miniszterelnök is meglátogatta. Ez nem fentről lefelé létrejövő kezdeményezés volt a szegregált közösség megsegítésére – ellenkezőleg: a coaching folyamat eredményeként a teljes közösség határozta el, hogy nem vár a fentről jövő segítségre, hanem együtt próbálkozik.

A csereháti roma társadalom Siroki László szavai szerint nem akarta, hogy valakik célcsoportja, meg teszt-csoportja legyen. Létrehozták a CSERŐKE rövidítésű szervezetet (Csereháti Romák Önsegítő Közhasznú Egyesülete), hatvan települést fogva benne össze. Megalakították a CserePress –t, amely folyamatosan tájékoztat a Cserehátról. Filmeket forgatnak Tarr Bélával, a közösséget bemutató fotókiállítást szerveznek Budapesten, gyerekeket visznek kirándulni a fővárosba. A Szociális Fejlesztési Forrásközponttal partnerségben nemrég megkezdték egy Roma Forrásközpont szervezését. Mindebben szerepet kapnak a külső segítő coachok, de mint Siroki László megjegyezte, azért is, mert a hatóságok, hivatalok így megfelelően kezelik őket, figyelnek rájuk és nem a rosszul öltözött segélykérőt, vagy a jól öltözött emberjogi aktivistát látják bennük.

Simon Balázs, az Utcaszak Alternatív Színház vezetője a „Szárnyakat adni a malacnak” TÁMOP-projekt különleges eszközét-módszerét mutatta be: az utcaszínház módszertana alapján helyi művészeti csoportokat hoznak létre. Ezek a mélyszegénység viszonyai között is vonzzák az embereket akkor is, ha a kezdeményezők már nincsenek is jelen, miközben olyan képességeket fejlesztenek, mint a gondolatok szavakba öntésének adottsága, a közös tevékenységek kultúrájának meghonosítása. A csoportok fiatalokból állnak. Nem a művészeti vezetők ajánlanak nekik témákat, hanem a saját mindennapi tapasztalataikat, életélményeiket öntik színpadi formába. Ez is fejleszti a közösséget, lehetőséget teremt a résztvevőknek, hogy különböző módokon és mértékekben bekapcsolódjanak az előadások létrehozásába (akár maszkok készítésével, az előadásoknak helyszín biztosításával, stb.). A kicsi, szegregált településeken a teljes közösséget megérinti a lehetőség és éppen ez a cél.

2011. november 5-én a „Szárnyakat adni a malacnak” TÁMOP projekt konferenciájának nemzetközi csoportja „látóúton” ismerkedett a projektmódszer eredményeit bemutató, működő helyi kezdeményezésekkel.  Szociális lakásokat és közösségi forrásközpontot néztek meg Szalonnán, felkeresték a szendrői „Zöldprojektet” és panelbeszélgetésen találkoztak a kistérség roma vezetőivel.

Meg lehet előzni a kilátástalan helyzetű családok végleges leszakadását, ha esélyt kapnak arra, hogy kiszámíthatóbb életformára álljanak át. A nehéz anyagi helyzetben élő ember is képes alkotó, értékteremtő munkára, a sikerhez sokkal inkább elszántságra van szükség, mint pénzre . Ennek jegyében indult útnak az a tréning sorozat, amely a kistérség a mélyszegénységben élő lakosai mindennapi életvezetéséhez hivatott segítséget nyújtani. A tevékenységhez kapcsolódó tréningeken a résztvevők elsősorban a megfelelő szintű öngondoskodás gyakorlatban is jól alkalmazható technikáit (egészségügyi, mentális helyzet, konfliktuskezelés, alapvető pénzügyi ismeretek, stb.) sajátíthatják el.

Az előadás-sorozatot a Konzorciumban résztvevő Szikszói Kistérségi Szociális Szolgáltató Központ szervezi. Eddig összesen hat helyszínen (Monaj, Gadna, Gagyvendégi, Felsődobsza, Halmaj, Hernádkércs) került sor ilyen típusú, megnyitó jellegű tréningre, ahol az ismerkedés, a problémafeltárás állt a középpontban. A résztvevők megismerték egymást és a tréner segítségével a családot, annak mindennapi gondjait helyezték előtérbe. Ilyenek a munkanélküliség, az alacsony fizetések a térségben, az alulképzettség, a kitörési lehetőségek hiánya.

A külső hátráltató körülmények számbavételét követően a belső tényezők kerültek a beszélgetés fókuszába, azaz: melyek azok a bevett szokások és rossz módszerek, amelyeken a résztvevők mindenféle anyagi támogatás nélkül, akár saját maguk változtatni tudnának. Számos olyan probléma is a felszínre került, aminek a megoldását rendszerint – tévesen – külső szereplőtől várjuk. A résztvevők többségében az egyedi módszertanra épülő megbeszéléssel sikerült felkelteni az érdeklődést, miként lehet közös kiutakat találni, ennek eredményeként a sorozat következő rendezvényére már konkrét felvetésekkel érkeznek, amelyek megoldásának kidolgozására a csoport együtt tesz majd kísérletet.

A sorozat témánként 12 tréning-eseményen valósul majd meg, ahol a résztvevők a mindennapi életvezetést segítő és ésszerűbbé tevő módszereket sajátíthatnak el. Közöttük szerepel például a családi gazdasági füzetet vezetése, amelyben rendszeresen feljegyzik a kiadásokat és bevételeket és megtervezik a heti-havi költségeket. A másik szintén meghatározó elem egy terv készítése, miként teheti egészségesebbé családja mindennapi életét a résztvevő, és ezeket a változásokat végre is hajtják a projekt futamideje alatt. Szintén fontos szempont, hogy a résztvevőket ösztönözzük az elérhető ingyenes szűrővizsgálatokon történő megjelenésre is. Végül, de nem utolsó sorban pedig településenként legalább egy főt szeretnénk felkarolni, aki képes és motivált arra, hogy a saját települési közösségében a fenti célok érdekében másokat is mozgósítson és be is tudja mutatni ezeket a tudatosan épített új kapcsolatokat és eredményeket. További cél a női önsegítő körök létrehozása legalább a települések felében.

Fotók a rendezvényekről

A „Szárnyakat adni a malacnak” projekt stábja Simon Balázs vezetésével első körben a projekt csapatán belül rendezte meg a tréningsorozat első eseményét, amely a helyi roma és nem roma emberek között konfliktus feloldását hivatott szolgálni, és azt, hogy megváltoztassa a mélyszegénységben élők negatív véleményét önmagukról, illetve elősegítse, hogy a külvilág is másképp gondolkodjon róluk.

A rendhagyó eseményre október 27-én, csütörtökön került sor Szikszón, a Bölcs Bagoly Könyvtárban, a program lebonyolításában részt vállaló mentorok, animátorok és szakértők részvételével, Simon Balázs – az Utcaszínház Alkotóközösség vezetőjének – irányításával. Simon Balázst  többnyire személyes élettapasztalatai vezették és segítették a módszer kidolgozásában,amelyet jelenleg is több területen alkalmaz és amelynek lényege egymás megismerése és ezen keresztül a belső feszültségek kibeszélése, a konfliktushelyzetek feloldása.

A stáb tagjai – annak ellenére, hogy a területen és a témában évek óta dolgozó szakemberek – igen nagy érdeklődéssel és várakozással fogadták a módszert bemutató-begyakorló rendezvényt, rendkívüli nyíltsággal és őszinteséggel kerültek elő a sokszor meglepő vagy megbotránkoztató személyes történetek. Az önmagukon kísérletező, majd a kísérletből tanuló résztvevők vitájának eredményeként sikerült közösen kialakítani azt a témavonalat, amelyet a tréningek előadásai során jelenít majd meg az Utcaszínházi Alkotóközösség.

A projektelem 42 rendezvényből áll, mely magában foglal filmezést, illetve a saját történeteket megosztó (szaknyelven story exchange) módszerhez kapcsolódó foglalkozásokat. Ennek lényege, hogy a résztvevők átélt konfliktusok történetét mesélik el a kisebbség-többség együttélésével kapcsolatosan, amitől az várható, hogy az elbeszélések közben oldódik a hangulat, a résztvevők egyre több bizalommal vannak egymás iránt, a színházi szakember segítségével eljátsszák, majd egy másik településen is bemutatják a történeteiket. Ott ennek kapcsán a helyi közösség is elmeséli a maga történeteit és ismét születik egy helyben és másutt is bemutatható előadás. Mindezt filmen is dokumentálják.

A településeken elkezdődött a folyamatos közösségi és egyéni mentorálás és az előadói csoportok bemutatkozása. Sikerült megtalálni a későbbi integrált színjátszó csoportok magjának tekinthető fiatalokat. Sor került a történet-váltó (story exchange) körök kialakítására.

A legtöbb helyen a roma és nem roma gyermekek közt nincs konfliktus, de a felnőtt társadalom tagjai között már jelentkezik a széthúzás. A helyi közösségekben az animátorokkal és a közösségfejlesztő munkatársakkal együttműködve igyekeztünk minél több felnőttet bevonni a programba.

Várakozásainknak megfelelően a dráma eszközeivel sikerült oldani a feszültséget és stresszt az egyénekben, s az oldott hangulatnak köszönhetően a drámafoglalkozások után eredményes, fontos kulcsproblémákat kitárgyaló beszélgető köröket hoztunk létre fiatalokkal és felnőttekkel egyaránt.

Tartottunk egy tematikus napot: erre a napra barátságos mérkőzéseket hirdettünk felnőtt és gyermek csapatoknak, roma és nem roma embereknek egyaránt. Az „együtt focizás” csapatépítő és feszültségoldó hatású a közösségek számára.

A Roma Nemzetiségi Önkormányzati vezetőktől sok segítséget kaptunk a programok szervezésekor, hosszú távú együttműködésre számítunk részükről. A partnerség révén nagyon sok embert elér ez a tréningsorozat, az eddigi legmagasabb létszám 100 fő feletti volt egy tréning alkalmával.

Az eddig megvalósult tréning időpontok és helyszínek:

2011. október 27. Szikszó
2011. november 19. Alsóvadász
2012. február: 3-4. Felsővadász, Szikszó, Alsóvadász
2012. február: 22-23. Kázsmárk, Felsődobsza
2012. március 7. Alsóvadász
2012. március 8. Felsővadász
2012. március 16. Alsóvadász
2012. március: 22-23-24. Rásonysápberencs, Felsődobsza, Gagyvendégi, Abaújszolnok
2012. március: 30-31. Szentistvánbaksa, Kázsmárk, Monaj
2012. április 10. Felsővadász
2012. április 11. Halmaj, Szikszó
2012. április 12. Alsóvadász
2012. április 21. Selyeb

A Faluműhely Alapítvány vezetésével működő konzorcium 2011. november 4-én „Szárnyakat kap-e a malac, avagy kiutak a mélyszegénység csapdájából” címmel Szikszón, a Borok Házában rendezte meg a „Szárnyakat adni a malacnak” (TÁMOP 5.1.3.) c. projekt első szakmai konferenciáját.

Az AEIDL (Európai Vidékfejlesztési Információs Szervezet) neves uniós szakértőinek részvételével tartott nemzetközi konferencián a felszólalók sorra vették a térség gondjait, a projekt céljait és tartalmát, a kitörési lehetőségeket, és bemutatták a 2011 februárjában kezdődött két és fél éves projekt első tanulságait, illetve azokat a bevált csereháti modelleket, amelyeknek módszertana megvalósítható a Szikszói Kistérségben is. A konferencia jó lehetőséget nyújtott az együttgondolkodásra arról is, hogyan kötődik egymáshoz az európai és a helyi fejlesztés. A projekt szakértőin kívül neves nemzetközi szakértők, és sikeres csereháti emberek voltak az előadók.

A konferencia helyi tehetséges gyermekek előadásaival kezdődött. Jean-Pierre Pellegrin, az európai fejlesztéspolitika egyik úttörője a helyi fejlesztések fontosságát és szerepét emelte ki a fenntarthatóság szempontjából. Előadásában kiemelt helyet kapott az Európa szerte népszerű LEADER Program, mint mintaértékű helyi kezdeményezés. Katalin Kolosy az Európai Szociális Alap 2014-20-as tervezési időszakának legfontosabb újdonságait, változásait mutatta be. Márczis Márta, a projekt szakmai vezetője a mélyszegénységből való kitörés lehetőségeit vizsgálta és bemutatta az eddig elért eredményeket, valamint a Cserehát program (az ENSZ és a magyar kormány programjának) tanulságait.

Az előadásokat esettanulmányok követték. Borbáth Erika és Wágner-Lakatos Tamás a „Szalonna Modell” eredményeit ismertette, majd Siroki László és Dernei Balázs beszélgetős formában, a „Cserőke Modell” példáján keresztül hívta fel a figyelmet az önsegítés fontosságára, lehetőségére.

A nemzetközi konferencia tanulságos színfoltja volt, amikor Simon Balázs és a helyi ifjúsági előadói csoportok az „Utcaszak Modell” ismertetésével és egy rövid előadással emelték ki a társadalmi integráció jelentőségét és mutatták meg, hogy előadó-művészi eszközökkel hogyan lehet azt hatékonyan előmozdítani.

Másnap, november 5-én a résztvevők „látóúton” ismerkedtek a program már működő egyes kezdeményezéseivel és beszélgetésen találkoztak a kistérség kisebbségi vezetőivel.

A KONFERENCIA RÉSZLETES BESZÁMOLÓJA AZ ALÁBBI LINKEN OLVASHATÓ:

Szárnyra kap-e a malac, avagy kiutak a mélyszegénység csapdájából

Nemzetközi szakmai konferencia

2011. november 4-5.

Szikszó, Borok Háza (3800 Szikszó, Esze Tamás u. 3-5.)

November 4. péntek  9:00 – 13:00

9:00 – Regisztráció

9:30 – Vers és tánc (Utcaszínház előadó-művészeti gyakorlatok)

9:40 – Megnyitó: Mélyszegénység testközelből – a kistérség helyzete és igyekezete, a polgármesterek szemszögéből

• Füzesséri József, Szikszó polgármestere, a Kistérségi Társulás elnöke
• Tóth József, Halmaj polgármestere

10:00 – 11:20 Előadások

• Jean-Pierre Pellegrin:

A helyi fejlesztés fontossága és szerepe a fenntarthatóságban

• Katalin Kolosy:

Szociális Európa 2011 – Európai Szociális Alap 2020

• Márczis Márta:

Szárnyra kap-e a Malac – Helyi fejlesztés a társadalmi integrációért és gazdasági felzárkózásért a Szikszói kistérségben

Kérdések és válaszok

11:20 – 11:30 Szünet

11:30 – 13:00 Esettanulmányok

• Wágner-Lakatos Tamás – Borbáth Erika:

„A Szalonna Modell” – Térségi animáció a befogadás és a foglalkoztathatóság szolgálatában

• Siroki László – Dernei Balázs:

„A Cserőke Modell” – Önsegítés, önszerveződés és hálózatépítés a jobb életminőség érdekében

• Simon Balázs és a helyi ifjúsági előadói csoportok:

„Az UtcaSzak Modell” – a társadalmi integráció és befogadás elősegítése előadó-művészeti módszerekkel

• Varga Péter:

Segíti-e az Európai Unió LEADER Programja a szegénység felszámolását a Szikszói Kistérségben

Kérdések és válaszok

13:00 – Ebéd

November 5, Szombat 14:00 – 20:00 (az indulás helyszínét a konferencián közöljük)

LÁTÓÚT –  A mélyszegénység felszámolását elősegítő, megsokszorozható jó példák megismerése a Szikszói Kistérség és a Cserehát más településein

14:00 – 15:00 Wágner-Lakatos Tamás – Szociális lakások és közösségi forrásközpont (Szalonna)

15:15 – 17:00 Szaniszló János – „Zöldprojektek” és zöldmunka (Szendrő)

17:15 Panelbeszélgetés a kistérségi roma vezetőkkel (Kázsmárk)

18:00 Vacsora – tipikus cigány ételek (Kázsmárk)

19:00 Cigányzene és radzsasztáni (India) tánc – Dorkó zenekar és Ábrahám Judit

Az előadók és az AEIDL rövid bemutatása

Katalin Kolosy az Európai LEADER Program európai szintű hálózatépítési specialistája, fő feladataként információkkal és szakértőként segítette a helyi szereplőket a partnerkeresésben, tematikus rendezvények szervezésében, projektek megvalósításában. Az Európai Unió Foglalkoztatási és Szociális ügyek Főigazgatósága (DG Employment) állandó szakértője, a helyi fejlesztés, a társadalmi részvétel elkötelezett híve. Az AEIDL tagja.

Jean-Pierre Pellegrin a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) volt munkatársa, jelenleg az AEIDL alelnöke. A társadalmi kirekesztettség problémái és a válságkezelés szakértője, a helyi fejlesztés egyik úttörője Európában. Oktatási, gazdaságfejlesztési, munkahely-teremtési, helyi fejlesztési szakértőként európai programok értékelésével foglalkozik, megbízói között van az Európai Unió Foglalkoztatási és Szociális ügyek Főigazgatósága (DG Employment), valamint a regionális ügyekért felelős főigazgatóság (DG Régio).

Márczis Márta (a projekt szakmai vezetője) közel 20 éves szakmai tapasztalattal rendelkezik a helyi fejlesztés terén. 2002 óta a UNDP (ENSZ Fejlesztési Programok) szakértője illetve munkatársa, 1996 óta a Faluműhely Alapítvány kuratóriumának elnöke, 2011 tavasza óta az AEIDL elnöke. A szegénység felszámolását elősegítő helyi fejlesztési programok kidolgozásán, megvalósításán dolgozott és dolgozik Magyarországon, Közép-és Kelet-Európában, a Balkánon és a Kaukázusban. Korábban kutatásvezető volt az ENSZ egyik nemzetközi roma programjában (UNDP), illetve menedzselt egy közép-európai fenntartható fejlesztéssel foglalkozó ötéves programot az Amerikai Környezetvédelmi Főhatóság (USEPA) támogatásával. 15 éve kötődik különböző munkáival a Csereháthoz.

Wágner-Lakatos Tamás a kiskundorozsmai Cigány Gyermek Klub önkéntes munkásaként kezdte, majd 1999-től Budapesten a Léthatáron, a Twist Olivér és a Rés Alapítványoknál hajléktalangondozásban dolgozott menedékhely vezetőként, illetve utcai szociális munkásként. 2000 márciusától a Burattinó Iskolaalapítványnál családgondozó szociális munkás, gyermekotthoni nevelő és szakpedagógus. 2001-től trénerként tevékenykedett majd 2002-től ESZA típusú pályázati szakértő. 2003 márciusától a Miskolc Megyei Jogú Város első romaügyi referense. 2005 tavaszától a miskolci Tér Kép Egyesület HEFOP programjaiban tevékenykedik, illetve a UNDP-SZMM Cserehát Programjának egyik animátora 2005 és 2010 között a Tókörnyéki térség fejlesztésben. Ma a ’Szalonnai Model’ szakmai vezetője.

Borbáth Erika foglalkozása művelődésszervező. Gyakorlatot szerzett a kulturális, közművelődési szervezetrendszer fejlesztésében. Főbb szakmai területei: kulturális alapú vidékfejlesztés, felnőttképzés, szakmai oktatás, kiadványszerkesztés, statisztikai adatbázis készítés, értékelés. Előkészítette és koordinálta a Cserehát térségben az együttműködésen alapuló helyi fejlesztések elindítását, a térségre kiterjedő, a helyi hátrányok csökkentését elősegítő, térségi szintű programok kidolgozását, a helyi roma lakossággal való együttműködést, egészségmegőrző és turisztikai fejlesztő programokat.

Dernei Balázs több éves tapasztalata van a hátrányos helyzetű kistérségekben megvalósuló projektek szervezésében. Több projektben látott már el közösségfejlesztői feladatokat, legutóbb a UNDP-SZMM Cserehát Programban, korábban pedig LHH kistérségi tervezőként dolgozott az Abaúj-hegyközi kistérségben. 2011. február óta a TÁMOP program keretén belül a „Szárnyakat adni a malacnak” c. projekt közösségfejlesztő munkatársa amely során munkájához tartozik a közösségfejlesztési feladatok operatív tervezése és megvalósítása, illetve a helyi közösségek projektgenerálási munkáinak elősegítése.

Siroki László 12 éve dolgozik civil szervezetekben és szervezetekkel, főleg olyan egyesületekkel, amelyek a cigányok felzárkóztatásában, oktatásában tudtak segíteni a Csereháton. A Csereháti Roma Önsegítő Közhasznú Egyesület tagja. A Cserepressz média csoport vezetője. 2011. április óta a TÁMOP program keretén belül a „Szárnyakat adni a malacnak” c. projekt roma mentori pozícióját tölti be, amely során munkájához tartozik a helyi roma közösségek fejlesztési elképzeléseinek feltérképezése, a mélyszegénységben élő közösségek roma tagjainak bevonása a projektbe.

Simon Balázs – (Utcaszínházi Alkotóközösség) az Utcaszínház mélyszegénységben és kulturális, gazdasági szegregációban élőknek szánt programjai  arra a kérdésre keresik a választ: mennyit ér egy ember. Annyit, amennyit képes befogadni – fogalmazza meg a társulat, amely éppen e befogadásra való készséget igyekszik fejleszteni közönségében, a maga sajátos eszközeivel. Az Utcaszínházi Alkotóközösség tevékenységének legfontosabb területe ma a Cserehát, amelynek főképpen cigány lakta kistelepülésein rendeznek társadalmi fejlesztő célú színházi eseményeket. 2011. augusztus óta a TÁMOP program keretén belül a „Szárnyakat adni a malacnak” c. projekt dramaturgiai feladatait látják el.

Varga Péter a Helyi Leader Akciócsoport operatív munkafolyamatait irányítja, korábban pedig kistérségi koordinátorként tevékenykedett a kistérségben, így több mint 4 éves vidékfejlesztői tapasztalattal rendelkezik. 2011. február óta a TÁMOP program keretén belül a „Szárnyakat adni a malacnak” c. projektben a vidékfejlesztéssel kapcsolatos tevékenységek részletes és operatív tervezését valósítja meg. Kiemelt szerepet kap a helyi vélemények összegyűjtésében és továbbításában a helyi döntéshozók felé, továbbá a vidékfejlesztési intézményrendszerrel kapcsolatos projektelemek kidolgozásában.

Az AEIDL (Európai Vidékfejlesztési Információs Szervezet) európai szakemberek egyesülete a helyi fejlesztésért, 1988-ban alapították. Az AEIDL egy olyan Európa megteremtésében segédkezik, amelyet a közösség tagjai építenek a közösség tagjainak, az egyenlő lehetőségeken és a partnerségen alapuló fenntartható fejlődés során szem előtt tartva minden egyes térség sajátos társadalmi, gazdasági, kulturális és környezeti jellemzőit. A szervezet hozzájárul a helyi fejlesztés szereplőinek együttműködéséhez, a kultúrák közötti párbeszéd elősegítéséhez. ( www.aeidl.be)

Az AEIDL a nevében is foglalt helyi fejlesztés alapelveit (integráció, részvételi modell, partnerség, helyi kezdeményezés, stb.) követve egyaránt segíti a fenntartható fejlődést a vidéki, városi, helyi és regionális programokban, illetve ennek jegyében vett részt a LEADER, az Európai Unió Vidékfejlesztési Programjának elindításában és koordinálta azt az első 10 évben az Európai Bizottság Mezőgazdasági Főigazgatóságának megbízásából.

Az AEIDL ma széles körű szolgáltatásokat kínál több más intézménnyel, köztük az Európai Bizottság különböző főigazgatóságaival együttműködve a helyi  és kormányzati partnerek számára szerte Európában a környezetvédelmi (LIFE), szociális (ESF-TCI, EQUAL), város- és vidékfejlesztési programok terén (FARNET, RUREVAL, INFOREGIO, etc.).

Az első két ilyen téninget Dzsupin Gyula, az Encs Polgári Védelmi Kirendeltség századosa tartotta Halmajon és Kázsmárkon. A százados előadásában összefoglalta a lakosságot fenyegető vészhelyzeteket – ilyen az árvíz, a lakástűz, az ipari létesítmények és intézmények tűzesete, a közlekedési balesetek, stb. – és nemcsak azok kialakulását, létrejöttét, megtörténtének okait részletezte, hanem külön felhívta a figyelmet  a megelőzés fontosságára és annak módjaira.

Dzsupin százados bemutatta a már bekövetkezett haváriák idején legfontosabb tennivalókat, a károk minimalizálásának lehetőségeit, a vészhelyzetek elhárításának eszközeit, és összefoglalta, mikor, milyen helyzetben kiket kell értesíteni, miként kell együttműködni a helyszínre érkező katasztrófavédelemmel, a tűzoltókkal, a mentőkkel. A polgári védelem szakértője külön kiemelte, milyen fontos az ilyen helyzetekben a közösségek és az egyes emberek felelős magatartása, együttműködése, a közösségek összetartása. A jövőbeli hatékonyabb kapcsolatok érdekében Dzsupin Gyula megkérte a tréning résztvevőit, jelöljenek ki egy személyt, akivel havária esetén közvetlenül is kapcsolatba tud lépni.

Az elméletet gyakorlat követte. A Vasonca patak áradását kellett megfékezni homokzsákokkal – ezúttal elképzelt árvíz ellen védekeztek azok, akik annyiszor voltak kénytelenek szembenézni a patak igazi pusztításaival. A tréningen azt gyakorolták, miként kell – nem túl kevés és nem túl sok – homokkal megtölteni a homokzsákokat, hogyan kell megszervezni azok továbbítását élőláncban, mi a homokzsákok lerakásának helyes módja, mit jelent a vízfolyásnak megfelelő és kötésben történő lerakás. A résztvevők az ellennyomó medence, a keresztirányú támaszok építésével is megismerkedtek, hogy majd valódi vészhelyzetben is hatékonyan tudják védeni a településüket.

Fotók a tréningekről

Miért éppen ezt a címet választottuk? Azért, mert hiszünk abban, hogy a malac is repülhet. A szárnyas malac ugyanis az emberi tenni akarás, a remény és a felfelé vágyakozás jelképe – és példaképe valamint segítője lehet azoknak, akik mélyszegénységbe születtek, de ki akarnak törni a kilátástalan, reménytelennek tűnő élethelyzetből. Hisszük, hogy erős közösségek létrehozásával, az egyének akaratával, együttműködéssel és folyamatos külső támogatással valóra válhat mindaz, amire egyedül már nincs erő, nincs kedv, és ami egyedül most még lehetetlennek tűnik.

A projekt célja talán lehetetlennek látszik: a Szikszói Kistérségben visszafordítani a kirekesztődés, az oktatás hiánya és a munkanélküliség egymást erősítő folyamatát. Tudjuk, hogy a projektre rendelkezésre álló két esztendő alatt nem lehet mindent megváltoztatni, de biztosak vagyunk benne, hogy külső támogatással – és alapvetően a helyben érintettek-érdekeltek együttműködésével – sok jó, reményteli folyamat indulhat el ebben a kistérségben. A pénzügyi támogatás, a segély nem jelent tartós megoldást, nem oldja meg az éhezés, a munkanélküliség, a mélyszegénység okait. A „Szárnyakat adni a malacnak” projekt másra, a hosszú távon is átélhető felemelkedésre összpontosít.

Hisszük, hogyha a legszegényebbeket szólítjuk meg és nyújtunk nekik segítő kezet, két év múlva, amikor majd visszanézünk az elmúlt hónapokra, úgy fogjuk gondolni: sokat tettünk együtt ennek a térségnek a lakóiért, a programnak kézzelfogható eredményei vannak.

Próbáljuk meg hát a lehetetlent: adjunk szárnyakat a malacnak!

A projekt területei:

Felzárkóztatás

A Szikszói Kistérség a Cserehát részeként az ország leghátrányosabb helyzetű vidékeinek egyike. Szikszó, a kistérség egyetlen városa maga is nehézségekkel küszködik, a problémák a kistelepüléseken még súlyosabbak. A „Szárnyakat adni a malacnak” című projektben pályázó szervezetek aktív helyismeretük, a korábbi helyszíni tapasztalataik alapján úgy látták, hogy a négy csereháti kistérség közül a Szikszói Kistérségben van a legnagyobb szükség további komoly, külső szakértőkkel megerősített munkára az aprófalvak lakossága és a roma közösségek felzárkóztatása érdekében.

Külső segítség, helyi részvétel

Ugyanakkor – két település kivételével – meg van a motiváció arra, hogy a projektet vezető konzorcium tagjaival együtt, belső gazdasági lehetőségekre is támaszkodva, külső segítséggel, de helyi részvétellel is megpróbáljanak változtatni a helyzetükön. A kistérség települései eddig sem voltak tétlenek, a csodavárás helyett cselekedtek, amit kisebb fejlesztések, infrastrukturális beruházások, a Leader-akciócsoport, a vidékfejlesztési, felzárkóztatási programok pályázatain való részvétel is mutat.  Ennek ellenére alapvető fontosságúak az olyan jellegű projektek, melyek a társadalmi hátrányok következményeinek, a szegénység mélyülésének és újratermelődésének a mérséklését szolgálják, mindezeket a helyi lakosság aktívvá tételével, kapacitásfejlesztésével, közreműködésével, inkább ’hálót’ mint ’halat’ kínálva.

A nemzetközi modell

Ebből a szempontból kedvező, hogy a Szikszói Kistérséget is magában foglaló Csereháton 5 éven át, 2010 végéig folyt az Egyesült Nemzetek Szervezete Fejlesztési Programjának (UNDP) egy projektje, a Cserehát Program. Az újszerű, de azóta Magyarországon és a határokon túl is modellként alkalmazott fejlesztés középpontjában az önsegítés, a helyi közösségi kezdeményezések serkentése és megerősítése, fenntarthatóvá tétele állt.

A nemzetközi tapasztalatok szerint egy fejlesztési programra jutó 5 év kevés ahhoz, hogy tartós eredményeket hozzon, ám a TÁMOP keretein belül, a Cserehát Program módszertana alapján még tovább, évekig folytatódhat a kistérségben ez a munka.

Az akcióterületről

Az ábrán lévő két térkép jól mutatja az ország északkeleti részén elhelyezkedő Cserehát kistérségeinek (beleértve az Akcióterületet) két fő problémáját: a mélyszegénységben élő roma népesség földrajzi koncentrációját és a kistérségi fejlődési mutatók stagnálását vagy romlását.

A kistérség állandó népessége 2008 végén 19 226 fő, a népsűrűség jelentősen elmarad az országos és a megyei átlagtól. Mindössze két olyan település van a térségben (Szikszó, Halmaj), amelynek népsűrűsége 120 fő/km2 fölötti, így urbánus jellegűnek tekinthető, a kistérség népességének 40,3%-a élt e két településen. A kistérség 23 települése közül 13-ban kevesebb, mint 500 ember lakik. Elöregedő népességű, aprófalvas területként jellemezhető a kistérség, és amennyiben ezt a folyamatot nem sikerül megállítani, belátható időn belül több település is elnéptelenedik.

Projektindító rendezvény

2011. május 10-én a szikszói művelődési házban a Szikszói Kistérség polgármesterei, intézményvezetői, fejlesztési szakemberek, a kisebbségek képviselői részvételével a projektkonzorcium nyitórendezvényen mutatta be a „Szárnyakat adni a malacnak” című program céljait, elemeit és módszereit.
Füzesséri József, Szikszó város polgármestere megnyitójában a térség két kitörési pontját emelte ki: a legfontosabbnak a munkahelyteremtést nevezte, aminek előfeltétele a leendő munkavállalók megfelelő képzettsége – ahhoz pedig a szükséges ismeretek megszerzésén, a képzésen át vezet az út.  A polgármester véleménye szerint az embereknek nagy szükségük van a mostanihoz hasonló programokra, hiszen a mélyszegénységben élők annyira elkeseredettek, hogy újabb és újabb lökésre, biztatásra van szükségük.

Jávor Mátyás, a Konzorcium projektmenedzsere a program címében szereplő jelképre utalt: a szárnyas malacra, a malac reptetésére, mint az egyénnek látszólag lehetetlen, de jól motivált és összetartó közösségek számára teljesíthető feladatra. A mélyszegénységben élőket segítő, perspektívát adó program a helyi értékekre alapoz, és azt a közösségépítési és fejlesztési módszert követi, amit a projekt irányítói az ENSZ Fejlesztési Programok és a magyar állam együttműködésével korábban már sikeresen alkalmaztak a tágabb térségben.

Dernei Balázs, a Konzorcium helyettes szakmai vezetője prezentációjában a célok mellett a megvalósítás és a projekt irányításának részleteit is ismertette. Bemutatta a szaktudást garantáló szakemberek (kócsok/animátorok) feladatait, a közösségek kialakításában kulcsszerepet játszó mentorok szerepét. Ez utóbbiak és a helyben érdekelt, motivált emberek feladata az olyan közösségek megszervezése, amelyek képesek közös érdekből együtt gondolkodni, célokat megfogalmazni, helyi fejlesztési – munkahelyteremtő – folyamatokat elindítani. Amikor pedig az önszerveződés jóvoltából a folyamatok stabilizálódnak, kialakulnak a helyi partnerségek és hálózatok, a külső segítő fokozatosan háttérbe vonul.

A rendezvény programjának különleges elemeként a Konzorcium egyik potenciális szakmai partnerszervezete, az Utca-színház Alkotó Közösség színészei is bemutatkoztak. Simon Balázs, a társulat vezetője a rövid improvizációs előadás után azt a színház pedagógiai módszert ismertette, amely a szerepjátékok révén közvetlenül átélhető módon tanítja a közösségépítéshez, az érdekérvényesítéshez, az érdekképviselethez, a döntéshozatalhoz és a program sikeréhez szükséges ismereteket. Az ilyen szerepjátékok révén a tudnivalókból és képességekből hatékonyabban lesz cselekvés – fejtette ki a színházi szakember.

A megnyitó hivatalos része után a kistérségi résztvevők közvetlenül, kötetlen formában is konzultáltak a Konzorcium képviselőivel. Az érdeklődést, egyszersmind a program égetően szükséges voltát is érzékeltette, hogy a Magyar Televízió regionális műsora riportot készített a rendezvényről.

Sajtóanyagok:

Boon beszámoló: http://www.boon.hu/szikszo/olykor-a-malac-is-repulhet/news-20110510-03413221

Regionális híradó: http://videotar.mtv.hu/Videok/2011/05/11/12/Miskolci_Regionalis_Hirado_2011_majus_11_7_05.aspx

További megjelenések elérhetősége ide kattintva, vagy a  Sajtószemle menűpontban.